HÍRLEVÉL
  
Feliratkozás
Leiratkozás

Mehet



Nyitólap

Könyvsorozat

HUNGART KÖNYVSOROZAT

Ismertető a könyvsorozatról

A Hungart 2009 óta évente általában évi 3-5 kötettel jelentkező kétnyelvű (angol-magyar) kismonográfia-sorozatot jelentet meg, amely kortárs képző-, ipar- és fotóművészek munkásságát dolgozza fel. A Hungart által eddig kiadott 29 kismonográfia hiánypótló a vizuális művészeti szakmában és a hazai művészeti könyvpiacon....

Tovább

 


Wehner Tibor:
Prutkay Péter (1947) egykori grafikusművész objektjein 2006 óta egyre inkább a 20-21. századi új világ jelenségei összpontosulnak. Emellett megidézi az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc szereplőit, a kommunista rendszer sötét korszakának véres kezű diktátorait, a szocializmus...

Tovább

Bódi Kinga:
Fehér László (1953) festészete olyan figuratív festészet, amely realista látásmódon alapszik, ám nem sorolható művészettörténeti irányzatokhoz – attitűdje egy sajátos, „kategóriákon kívüli realizmusként” jellemezhető. Festményein gyakran konfrontálja a realista módon leképezett...

Tovább

Szeifert Judit:
Gaál József (1960) sokrétű, műfajokat átható művészete absztrakciós módszerekben is gazdag. Stilizáltnak tűnő ábrázolásai árnyalt jellemrajzok. Műveinek előadásmódja, alkalmazott képi eszközei általában groteszkek. Művészetének fontos vonása múlttal való intenzív kapcsolata....

Tovább

Lóska Lajos:
Regős István (1954) figurális, látványelemekből építkező, de nem a látványfestészethez kapcsolódó posztmodern gyökerű egyéni piktúrája számtalan elemből tevődik össze. Egyszerre szürreális, neoprimitív, historizáló és eklektikus, de idézőjelbe téve felhasználja a giccs,...

Tovább

Wehner Tibor:
Harasztÿ István (1934) mobilszobrai és újabban készülő mozdulatlan, de esetenként megmozdítható síkplasztikái egyaránt a konstruktív-geometrikus stílusáramlatba illeszthetők. Ugyanakkor a formateremtés leleményességét tükröző, játékos alkotások, amelyek éppúgy nem mellőzik...

Tovább

P. Szabó Ernő:
Polgár Rózsa (1936–2014) a kortárs magyar kárpitművészet meghatározó jelentőségű képviselője. Ars poeticája szerint életműve fonalakba foglalt teljesség. Művei azt a kérdést vetik föl, hogy húzható-e merev határ az ún. kísérleti textil és a kortárs magyar textilművészet...

Tovább

Szeifert Judit:
Szurcsik József (1959) alkotói folyamatát műfajilag nem lehet egyetlen kategória kereti közé szorítani. Leginkább a képzőművész meghatározás alkalmazható munkásságára, ő is annak vallja magát. Festészete mellett ugyanolyan hangsúlyos grafikai, sőt az utóbbi években szobrászati...

Tovább

Sinkovits Péter:
Földi Péter (1949) művészete a magyar földből sarjad, abból a Nógrád megyei faluból, Somoskőújfaluból, ahol, több mint 60 éve éli életét. A művész így vall erről: „Azokat a dolgokat festem azóta is, amelyekkel együtt élek egész gyermekkorom óta. Azt hiszem, egy faluból is...

Tovább

Lovag Zsuzsa:
„Csend. Csendes várakozás – Advent – itt kialakul a szeretet, alázat, odaadás… A csendben születik meg az alkotás. A csendben találod meg a mélyben kapott talentumot és szerzett értékeid gyümölcsét.” – írja Hager Ritta (1931) alkotásainak születéséről, saját munkamódszeréről....

Tovább

P. Szabó Ernő:
„Egy művész számára a legbiztosabb helyes út: a helyes út keresése” – vallja Haris László (1943) fotóművész. A Balogh Rudolf-díjas alkotó mindig is a keresők, az új, izgalmas világok felfedezésére törekvők, a határterületeket egymástól elválasztó kerítéseket, sorompókat...

Tovább

Wehner Tibor:
M. Novák András (1944) művészete a világos festői beszéd művészete. Az alkotó nem terheli meg a jelenségeket és a dolgokat szimbolikus áttételekkel. Pontosan megidéz, gyakran magukat a legközismertebb jelképeket alkalmazza, illetve állítja műveinek fókuszába. Képeinek kifejezése,...

Tovább

Szeifert Judit:
Szemadám György (1947) művészi attitűdjének két alappillére a természettel való intenzív kapcsolata, valamint az időhöz, a múlthoz való, olykor archaizáló viszonya. Jelen kötet ebből a két aspektusból vizsgálja eddigi művészeti tevékenységét, a mostanáig elkészült képzőművészeti...

Tovább

Wehner Tibor:
T. Doromby Mária (1949) a hagyományos textilművek és szövési technikák után az 1990-es évektől készített szabadvásznas alkotásain keresztül jutott el napjainkban is készülő térformáló, szobrászi munkáihoz. Drótból formálja legújabb plasztikáit. A drótszál hol szabadon fut,...

Tovább

Szeifert Judit:
Dréher János (1952) munkáiban a festékeken túl az anyag, a matéria, illetve ebből adódóan a faktúraképzés játsszák a főszerepet. Ahogy maga fogalmaz, képein „hordozható házfalakra emlékeztető, táblakép funkciójú felület” keletkezik. Dréher elsősorban a folyamatos történést...

Tovább

Radnóti Sándor:
Kalmár János (1952) absztrakciója nemcsak a formára vonatkozik. Alakjai nem egy embert ábrázolnak, nem férfit vagy nőt, s nem is egy típust, hanem az embert. Azok a mozdulatok, amelyeket ábrázol, teljesen általánosak: mindenki lehajtja, fölemeli a fejét, visszanéz stb. Az absztrakció...

Tovább

Hemrik László:
Balla András (1945) művészetének egyszerre sajátja a konceptualizmus és az érzéki szemlélet, függetlenül attól, hogy elvont struktúrákat, tájat vagy éppen emberi alakot ábrázoló fényképet készít. Teljes jogú tagja a klasszikus, miként a progresszív fotográfusok képzeletbeli...

Tovább

Szabó Noémi:
Barabás Márton (1952) közel négy évtizedes művészi pályájának állandó alapkérdése a műfajok közötti határvonalak feloldása. Formai kísérleteit a térhez való szobrászi és festői viszonyulás határozza meg. Munkássága nem ábrázoló művészet, nélkülöz mindenfajta narratívát,...

Tovább

N. Mészáros Júlia:
Konok Tamás (1930) Kossuth-díjas festőművész 1959-ben Párizsban telepedett le. Hosszú, következetes munkával geometrikus absztrakt festővé érett. 1980-ban rendezte első önálló kiállítását Magyarországon, azóta folyamatosan jelen van a hazai művészeti életben. Festészetét a tiszta...

Tovább

Paksi Endre Lehel:
Péter Ágnes (1949) művészetét a világmegismerés szolgálatába állítja. Munkamódszere, hogy visszafejti a világ jelenségeit, egyéni tapasztalatait az alapelemekig, egészen a számokig. Legkedveltebb anyagai a hagyományos (viaszveszejtéses) bronz, a vas és az acél. Még sómázas kerámiát,...

Tovább

Pataki Gábor:
Stefanovits Péter (1947) számos lényeges, újító kezdeményezés részese, nem kötődik csoportokhoz vagy trendekhez. Ab ovo kutató-kereső, innovatív alkat, a grafikán túl fest, fotóz, installációkat készít és díszleteket tervez, költőkkel, színházi emberekkel áll szoros kapcsolatban....

Tovább

D. Udvary Ildikó:
Butak András (1948) tevékenységében kiemelkedő szerepet játszik a papírművészet XX. században önállósult területe, a művészkönyvalkotás. Könyvművészeti munkássága a különféle eljárásmódok és tartalmi jegyek alapján több korszakra is felosztható. Ez a korszakolás elsősorban...

Tovább

Bordács Andrea:
Illés Barna (1964) professzionális fotóművész, ugyanakkor a kortárs képzőművészet látásmódja határozza meg tevékenységét, melynek fő jellemzője magára a médiumra való reflexió, a vele való játék. Különösen a látszat és valóság közti határ elmosása foglalkoztatja. A...

Tovább

Rieder Gábor:
Pápai Lívia (1955) a hazai textilművészet nemzetközi rangú képviselője, egyetemi oktató, a szövés jelenének, jövőjének és múltjának fáradhatatlan kutatója. Könyvben és textilben keresi több évtizede az európai kárpittörténet mélyén bujkáló titkos szellemtörténeti szálakat,...

Tovább

Wehner Tibor:
Szabó Tamás (1952) legutóbbi években született alkotásai is tanúsítják, hogy a kortárs magyar művészetben szuverén egyéniségként alkotó művész, reneszánsz alkat. Nemcsak a tökéletes mesterségbeli felkészültség, a szobrászat, a festészet, a grafika párhuzamos, esetenként egymást...

Tovább

Kozák Csaba:
Vásárhelyi Antal (1950) művészetének egy szeletét, az 1998 és 2010 közötti periódust dokumentálja a jelen kötet, bár korábban is hasonló szellemiségben alkotott. Az életmű annyira egységes, hogy sem tematikusan, sem stilárisan nem igazán korszakolható. Műfajilag is következetes,...

Tovább

P. Szabó Ernő:
Kortárs magyar műalkotásról valószínűleg még soha nem esett olyan sok szó, mint Tóth György fotóművész Emese című fényképéről. A 2007. november 10. utáni napokban még a bulvársajtó címoldalára is fölkerült a cím és az alkotó neve, szakmai körökben pedig azóta is példa...

Tovább

Nagy T. Katalin:
Kopasz Tamás (1958) alkotásai több mint két évtizede az absztrakt művészet szellemében születnek. Képeit szoros szálak fűzik az absztrakt expresszionizmushoz, de az Aranykor-sorozattal elindult egy, a kortárs magyar piktúrára nem jellemző, erősen emocionális indíttatású, minden dekorativitást...

Tovább

Sturcz János:
Lovas Ilona (1948) több szempontból is úttörő és különálló helyet foglal el a hazai posztmodern művészet, s azon belül a formálódó magyar nőművészet történetében. Munkáit ugyanis kezdetektől fogva egyszerre jellemzi a környezettudatos gondolkodás, a politikai elkötelezettség,...

Tovább

Sinkovits Péter:
Csernus Tibor (1927–2007) egész alkotói pályája során szívesen fordult vissza saját korábbi korszakaihoz éppúgy, mint a művészettörténeti múlt örökségeihez. Az 1980-as években Caravaggio stílusát követte, majd a következő évtizedben William Hogarth nyomán festett impozáns...

Tovább

Wehner Tibor:
Zsemlye Ildikó –, akinek rövid másfél évtizedes munkásságában ez a több, formailag, illetve stilisztikailag egymástól élesen elváló, ám szemléleti síkokon mégis szorosan összefüggő, végső soron kompakt egységet alkotó műcsoport regisztrálható – felkészülésében és tájékozódásában...

Tovább

Ugrás a lap tetejére

www.hungart.org l Copyright © 2009 l Minden jog fenntartva KÉSZÍTETTE