HÍRLEVÉL
  
Feliratkozás
Leiratkozás

Mehet



Nyitólap

Könyvsorozat

Megjelent könyvek

Megjelent könyvek

Wehner Tibor:
T. Doromby Mária (1949) a hagyományos textilművek és szövési technikák után az 1990-es évektől készített szabadvásznas alkotásain keresztül jutott el napjainkban is készülő térformáló, szobrászi munkáihoz. Drótból formálja legújabb plasztikáit. A drótszál hol szabadon fut,...

Tovább

Szeifert Judit:
Dréher János (1952) munkáiban a festékeken túl az anyag, a matéria, illetve ebből adódóan a faktúraképzés játsszák a főszerepet. Ahogy maga fogalmaz, képein „hordozható házfalakra emlékeztető, táblakép funkciójú felület” keletkezik. Dréher elsősorban a folyamatos történést...

Tovább

Radnóti Sándor:
Kalmár János (1952) absztrakciója nemcsak a formára vonatkozik. Alakjai nem egy embert ábrázolnak, nem férfit vagy nőt, s nem is egy típust, hanem az embert. Azok a mozdulatok, amelyeket ábrázol, teljesen általánosak: mindenki lehajtja, fölemeli a fejét, visszanéz stb. Az absztrakció...

Tovább

Hemrik László:
Balla András (1945) művészetének egyszerre sajátja a konceptualizmus és az érzéki szemlélet, függetlenül attól, hogy elvont struktúrákat, tájat vagy éppen emberi alakot ábrázoló fényképet készít. Teljes jogú tagja a klasszikus, miként a progresszív fotográfusok képzeletbeli...

Tovább

Szabó Noémi:
Barabás Márton (1952) közel négy évtizedes művészi pályájának állandó alapkérdése a műfajok közötti határvonalak feloldása. Formai kísérleteit a térhez való szobrászi és festői viszonyulás határozza meg. Munkássága nem ábrázoló művészet, nélkülöz mindenfajta narratívát,...

Tovább

N. Mészáros Júlia:
Konok Tamás (1930) Kossuth-díjas festőművész 1959-ben Párizsban telepedett le. Hosszú, következetes munkával geometrikus absztrakt festővé érett. 1980-ban rendezte első önálló kiállítását Magyarországon, azóta folyamatosan jelen van a hazai művészeti életben. Festészetét a tiszta...

Tovább

Paksi Endre Lehel:
Péter Ágnes (1949) művészetét a világmegismerés szolgálatába állítja. Munkamódszere, hogy visszafejti a világ jelenségeit, egyéni tapasztalatait az alapelemekig, egészen a számokig. Legkedveltebb anyagai a hagyományos (viaszveszejtéses) bronz, a vas és az acél. Még sómázas kerámiát,...

Tovább

Pataki Gábor:
Stefanovits Péter (1947) számos lényeges, újító kezdeményezés részese, nem kötődik csoportokhoz vagy trendekhez. Ab ovo kutató-kereső, innovatív alkat, a grafikán túl fest, fotóz, installációkat készít és díszleteket tervez, költőkkel, színházi emberekkel áll szoros kapcsolatban....

Tovább

D. Udvary Ildikó:
Butak András (1948) tevékenységében kiemelkedő szerepet játszik a papírművészet XX. században önállósult területe, a művészkönyvalkotás. Könyvművészeti munkássága a különféle eljárásmódok és tartalmi jegyek alapján több korszakra is felosztható. Ez a korszakolás elsősorban...

Tovább

Bordács Andrea:
Illés Barna (1964) professzionális fotóművész, ugyanakkor a kortárs képzőművészet látásmódja határozza meg tevékenységét, melynek fő jellemzője magára a médiumra való reflexió, a vele való játék. Különösen a látszat és valóság közti határ elmosása foglalkoztatja. A...

Tovább

Rieder Gábor:
Pápai Lívia (1955) a hazai textilművészet nemzetközi rangú képviselője, egyetemi oktató, a szövés jelenének, jövőjének és múltjának fáradhatatlan kutatója. Könyvben és textilben keresi több évtizede az európai kárpittörténet mélyén bujkáló titkos szellemtörténeti szálakat,...

Tovább

Wehner Tibor:
Szabó Tamás (1952) legutóbbi években született alkotásai is tanúsítják, hogy a kortárs magyar művészetben szuverén egyéniségként alkotó művész, reneszánsz alkat. Nemcsak a tökéletes mesterségbeli felkészültség, a szobrászat, a festészet, a grafika párhuzamos, esetenként egymást...

Tovább

Kozák Csaba:
Vásárhelyi Antal (1950) művészetének egy szeletét, az 1998 és 2010 közötti periódust dokumentálja a jelen kötet, bár korábban is hasonló szellemiségben alkotott. Az életmű annyira egységes, hogy sem tematikusan, sem stilárisan nem igazán korszakolható. Műfajilag is következetes,...

Tovább

P. Szabó Ernő:
Kortárs magyar műalkotásról valószínűleg még soha nem esett olyan sok szó, mint Tóth György fotóművész Emese című fényképéről. A 2007. november 10. utáni napokban még a bulvársajtó címoldalára is fölkerült a cím és az alkotó neve, szakmai körökben pedig azóta is példa...

Tovább

Nagy T. Katalin:
Kopasz Tamás (1958) alkotásai több mint két évtizede az absztrakt művészet szellemében születnek. Képeit szoros szálak fűzik az absztrakt expresszionizmushoz, de az Aranykor-sorozattal elindult egy, a kortárs magyar piktúrára nem jellemző, erősen emocionális indíttatású, minden dekorativitást...

Tovább

Sinkovits Péter:
Csernus Tibor (1927–2007) egész alkotói pályája során szívesen fordult vissza saját korábbi korszakaihoz éppúgy, mint a művészettörténeti múlt örökségeihez. Az 1980-as években Caravaggio stílusát követte, majd a következő évtizedben William Hogarth nyomán festett impozáns...

Tovább

Sturcz János:
Lovas Ilona (1948) több szempontból is úttörő és különálló helyet foglal el a hazai posztmodern művészet, s azon belül a formálódó magyar nőművészet történetében. Munkáit ugyanis kezdetektől fogva egyszerre jellemzi a környezettudatos gondolkodás, a politikai elkötelezettség,...

Tovább

Wehner Tibor:
Zsemlye Ildikó –, akinek rövid másfél évtizedes munkásságában ez a több, formailag, illetve stilisztikailag egymástól élesen elváló, ám szemléleti síkokon mégis szorosan összefüggő, végső soron kompakt egységet alkotó műcsoport regisztrálható – felkészülésében és tájékozódásában...

Tovább

www.hungart.org l Copyright © 2009 l Minden jog fenntartva KÉSZÍTETTE