|
|
HÍRLEVÉL
|
|
|
Megjelent könyvek
 |
Wehner Tibor:
|
|
T. Doromby Mária (1949) a hagyományos textilművek és szövési technikák után az 1990-es évektől készített szabadvásznas alkotásain keresztül jutott el napjainkban is készülő térformáló, szobrászi munkáihoz. Drótból formálja legújabb plasztikáit. A drótszál hol szabadon fut,... |
|
|
 |
Szeifert Judit:
|
|
Dréher János (1952) munkáiban a festékeken túl az anyag, a matéria, illetve ebből adódóan a faktúraképzés játsszák a főszerepet. Ahogy maga fogalmaz, képein „hordozható házfalakra emlékeztető, táblakép funkciójú felület” keletkezik. Dréher elsősorban a folyamatos történést... |
|
|
 |
Radnóti Sándor:
|
|
Kalmár János (1952) absztrakciója nemcsak a formára vonatkozik. Alakjai nem egy embert ábrázolnak, nem férfit vagy nőt, s nem is egy típust, hanem az embert. Azok a mozdulatok, amelyeket ábrázol, teljesen általánosak: mindenki lehajtja, fölemeli a fejét, visszanéz stb. Az absztrakció... |
|
|
 |
Hemrik László:
|
|
Balla András (1945) művészetének egyszerre sajátja a konceptualizmus és az érzéki szemlélet, függetlenül attól, hogy elvont struktúrákat, tájat vagy éppen emberi alakot ábrázoló fényképet készít. Teljes jogú tagja a klasszikus, miként a progresszív fotográfusok képzeletbeli... |
|
|
 |
Szabó Noémi:
|
|
Barabás Márton (1952) közel négy évtizedes művészi pályájának állandó alapkérdése a műfajok közötti határvonalak feloldása. Formai kísérleteit a térhez való szobrászi és festői viszonyulás határozza meg. Munkássága nem ábrázoló művészet, nélkülöz mindenfajta narratívát,... |
|
|
 |
N. Mészáros Júlia:
|
|
Konok Tamás (1930) Kossuth-díjas festőművész 1959-ben Párizsban telepedett le. Hosszú, következetes munkával geometrikus absztrakt festővé érett. 1980-ban rendezte első önálló kiállítását Magyarországon, azóta folyamatosan jelen van a hazai művészeti életben. Festészetét a tiszta... |
|
|
 |
Paksi Endre Lehel:
|
|
Péter Ágnes (1949) művészetét a világmegismerés szolgálatába állítja. Munkamódszere, hogy visszafejti a világ jelenségeit, egyéni tapasztalatait az alapelemekig, egészen a számokig. Legkedveltebb anyagai a hagyományos (viaszveszejtéses) bronz, a vas és az acél. Még sómázas kerámiát,... |
|
|
 |
Pataki Gábor:
|
|
Stefanovits Péter (1947) számos lényeges, újító kezdeményezés részese, nem kötődik csoportokhoz vagy trendekhez. Ab ovo kutató-kereső, innovatív alkat, a grafikán túl fest, fotóz, installációkat készít és díszleteket tervez, költőkkel, színházi emberekkel áll szoros kapcsolatban.... |
|
|
 |
D. Udvary Ildikó:
|
|
Butak András (1948) tevékenységében kiemelkedő szerepet játszik a papírművészet XX. században önállósult területe, a művészkönyvalkotás. Könyvművészeti munkássága a különféle eljárásmódok és tartalmi jegyek alapján több korszakra is felosztható. Ez a korszakolás elsősorban... |
|
|
 |
Bordács Andrea:
|
|
Illés Barna (1964) professzionális fotóművész, ugyanakkor a kortárs képzőművészet látásmódja határozza meg tevékenységét, melynek fő jellemzője magára a médiumra való reflexió, a vele való játék. Különösen a látszat és valóság közti határ elmosása foglalkoztatja. A... |
|
|
 |
Rieder Gábor:
|
|
Pápai Lívia (1955) a hazai textilművészet nemzetközi rangú képviselője, egyetemi oktató, a szövés jelenének, jövőjének és múltjának fáradhatatlan kutatója. Könyvben és textilben keresi több évtizede az európai kárpittörténet mélyén bujkáló titkos szellemtörténeti szálakat,... |
|
|
 |
Wehner Tibor:
|
|
Szabó Tamás (1952) legutóbbi években született alkotásai is tanúsítják, hogy a kortárs magyar művészetben szuverén egyéniségként alkotó művész, reneszánsz alkat. Nemcsak a tökéletes mesterségbeli felkészültség, a szobrászat, a festészet, a grafika párhuzamos, esetenként egymást... |
|
|
 |
Kozák Csaba:
|
|
Vásárhelyi Antal (1950) művészetének egy szeletét, az 1998 és 2010 közötti periódust dokumentálja a jelen kötet, bár korábban is hasonló szellemiségben alkotott. Az életmű annyira egységes, hogy sem tematikusan, sem stilárisan nem igazán korszakolható. Műfajilag is következetes,... |
|
|
 |
P. Szabó Ernő:
|
|
Kortárs magyar műalkotásról valószínűleg még soha nem esett olyan sok szó, mint Tóth György fotóművész Emese című fényképéről. A 2007. november 10. utáni napokban még a bulvársajtó címoldalára is fölkerült a cím és az alkotó neve, szakmai körökben pedig azóta is példa... |
|
|
 |
Nagy T. Katalin:
|
|
Kopasz Tamás (1958) alkotásai több mint két évtizede az absztrakt művészet szellemében születnek. Képeit szoros szálak fűzik az absztrakt expresszionizmushoz, de az Aranykor-sorozattal elindult egy, a kortárs magyar piktúrára nem jellemző, erősen emocionális indíttatású, minden dekorativitást... |
|
|
 |
Sinkovits Péter:
|
|
Csernus Tibor (1927–2007) egész alkotói pályája során szívesen fordult vissza saját korábbi korszakaihoz éppúgy, mint a művészettörténeti múlt örökségeihez. Az 1980-as években Caravaggio stílusát követte, majd a következő évtizedben William Hogarth nyomán festett impozáns... |
|
|
 |
Sturcz János:
|
|
Lovas Ilona (1948) több szempontból is úttörő és különálló helyet foglal el a hazai posztmodern művészet, s azon belül a formálódó magyar nőművészet történetében. Munkáit ugyanis kezdetektől fogva egyszerre jellemzi a környezettudatos gondolkodás, a politikai elkötelezettség,... |
|
|
 |
Wehner Tibor:
|
|
Zsemlye Ildikó –, akinek rövid másfél évtizedes munkásságában ez a több, formailag, illetve stilisztikailag egymástól élesen elváló, ám szemléleti síkokon mégis szorosan összefüggő, végső soron kompakt egységet alkotó műcsoport regisztrálható – felkészülésében és tájékozódásában... |
|
|
|
|
|
