HUNGART ÖSZTÖNDÍJ

Ösztöndíj egyéni

1998.

Szíj Kamilla grafikus

Kovács Melinda fotóművész

Lovas Ilona iparművész

1999.

Almássy Aladár festőművész

Lévay Jenő grafikus

Vereczkey Szilvia textilművész

Balla András fotóművész

Csíkvári Péter fotóművész, szobrászművész

Székelyi Katalin textilművész

2000.

Bozsó András fotóművész

Márkus Péter szobrászművész

Szilasi Anna textilművész

Szőnyei György grafikus

Stefanovits Péter grafikus

Vancsó Zoltán fotóművész

2001.

Csáki Róbert festőművész

Havas Bálint képzőművész

Bukta Imre képzőművész

Bajkó Anikó textilművész

Baráth Ferenc tervezőgrafikus

Farkas Antal fotóművész

Tóth György fotóművész

2002.

Illés Barna fotóművész

Ádám Zoltán képzőművész

Katona Katalin iparművész

Katona Szabó Erzsébet iparművész

Gulyás Miklós fotóművész

Molnár Péter grafikus

Gábor Éva Mária szobrászművész

2003.

Zsemlye Ildikó szobrászművész

Dréher János festőművész

Szurcsik József grafikus

Krizbai Sándor képzőművész

Molnár Zoltán fotóművész

Tasnádi László fotóművész

Nagy Judit textilművész

Lévai Nóra textilművész

2004.

Gáti György fotóművész

Gárdi Balázs fotóművész

Lencsés Ida kárpitművész

Bárd Johanna tervezőgrafikus

Kis-Tóth Ferenc festőművész

Kopasz Tamás festőművész

Gaál József képzőművész

Vincze Ottó képzőművész

2005.

Berzy Katalin keramikusművész

Remsey Flóra textilművész

Pataki Tibor festőművész

Kalmár István grafikusművész

Olajos György grafikusművész

Holdas György szobrászművész

Koncz Zsuzsa fotóművész

Turay Balázs fotóművész

2006.

Butak András grafikusművész

Barabás Márton festőművész

Szabó Tamás szobrászművész

Kovács Péter festőművész

Pápai Lívia kárpitművész

Baráth Hajnal kárpitművész

Csák Miklós fotóművész

Bánkuti András fotóművész

Csernus Tibor festőművész / Életműdíj

 

Laudációk (2003.)

Zsemlye Ildikó szobrászművész

A laudáció latin eredetű szó, számos jelentése közül, dicséretet, védőbeszédet jelent. A laudó igéből (dicsér, magasztal) származik. Ezt a beszédformát számos helyzetben alkalmazták a kultúrtörténet korszakaiban. Jelenleg hangozzék el a HUNGART ösztöndíj kapcsán Zsemlye Ildikó munkásságáról, ösztöndíjáról.
Önéletrajzi adatok:
Zsemlye Ildikó a Képzőművészeti Szakközépiskola után a Magyar Képzőművészeti Főiskolát 1988-95 között végezte el szobrász szakon Somogyi József és Jovánovics György tanítványaként. Az iskola elvégzése után alkotói pályája nehézségeit és szépségeit számos művészeti díj igazolja. (1993. Hermann Lipót díj, 1995. XIV. Országos Kisplasztikai Biennálé Különdíja, 1997. XXI. Nemzetközi Kisplasztikai és Éremművészeti Alkotótelep Nyíregyháza-Sóstó Különdíja, 2001. XIV. Országos Kisplasztikai Biennálé Nagydíja, 2003 Munkácsy Mihály díj,)
Ösztöndíjak: 1994-97 Derkovits ösztöndíj
2001. Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete alkotói ösztöndíj
Számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt, neves művészettörténészek írtak munkásságáról.
Pl. Kovalszky Márta az Új Művészet 2001. novemberi számában:
"Szobrászati gondolkodásról és szobrászati tapasztalatról kell beszélnünk, mert a művész felismeréseit plasztikai nyelven fejezi ki, ez szűkszavúságának eszköze. A forma nála önmagában magányos, helyét az emlékek és az érzések töltik ki, és körülötte a levegő tele van gondolattal, emlékfoszlánnyal, érzelemtöredékkel, titokzatos és szomorú villanyossággal, amely átitatja, elmozdítja, összecsúsztatja és megdönti a részleteket, kisimítja meggyűri a talajt, hirtelen felmagasítja a keskeny állványokat és váratlanul megnyitja a síkot. A véletlenek esendőségét a szerkezet fogja rendbe és a perspektíva tompítja."
Sturcz János szavai a következők Zsemlye Ildikó 1995-ös kiállítási katalógusa előszavában:
"Zsemlye Ildikó szépen egyensúlyoz a kis méret és a monumentális forma, a forma reduktív minimalitása és anyagszerűsége, a művészeti tárgyszerűsége és konceptualitása, súlyossága és könnyűsége, geometrikus és organikus jellege között.
Műveiben egyensúlyba kerül az archaikus a modernnel, a természeti a mesterségessel, a kemény, racionális, férfias a lágy, organikus, női elemmel. Szobrai a megnyílás és rejtőzködés, az árnyékok és méretek, a tökéletességre, végső egyszerűségre törekvő geometrikus forma, az anyagok belső viszonylatai birodalmába vezető kapuk. Kapuk, amelyeken érdemes belépni."
Én három csoportot véltem felfedezni Zsemlye Ildikó munkáiban.
1. A fás, posztamenses szobrok, címük, Erdő sorozat.
A Land Art makettekből kiinduló kisplasztika sorozat, organikus-geometrikus, a monumentális-kisplasztika ellentéteket feszegetik.
2. A Föld szobrok sorozat, fűvel, földdel, vízzel, homokkal kombinált térszeletek. A térben való elhelyezkedésük horizontális. Ez a sorozat a klasszikus-modern, a keleti-nyugati térszemlélet problematikáját boncolgatja. A leginkább geometrikus munkák. Magukban hordozzák a méretek szabad megválasztását, nyitottak a továbbgondolásra.
3. A következő csoport a Bronztáj és az Úton című kisplasztikai sorozat, ahol az épített emberi környezetek Land Artos motívumokkal épülnek össze. E sorozat gondolatai feszegetik a tér és az idő kapcsolatát, a párhuzamokat a térfelfogások között.
Zsemlye Ildikó pályázati anyaga egy következő sorozat megvalósulására irányul. Címe, Belső terek, melyek lehetnek szubjektívek és nézők szerint választható terek is. A gondolatok körplasztikaként és fali plasztikaként valósulnának meg, különböző öntéstechnikák segítségével.
Ehhez a megvalósításhoz kívánok sok erőt és energiát. Gratulálok az ösztöndíjhoz!

Szentendre, 2003.11.26.

Márkus Péter szobrászművész

Dréher János festőművész

Először egyéni kiállítási anyagot Berlin Hellesdorf kerületében láttam tőle 1994-ben. Jellegzetes vegyes technikával készült, kissé plasztikus nonfiguratív képei már akkor kiforrott egységes hatást nyújtottak. Kiállításának sikere volt. A megnyitón elhangzott jazz improvizációkat az Orient együttes triója játszotta. Lehet, hogy az akkori megnyitó hangulata még hat rám, de Dréher János festészetét ma is a modern jazz variációkhoz tudom hasonlítani. Sem festő, sem műítész nem vagyok, így kötetlenül beszélhetek Dréher János művészetéről.
Plasztikus képeket már Ben Nicholson is készített elkülönülő felületekkel. A homok, a vakolat képfelületen történő alkalmazását az újra felfedezett Réth Alfréd nemrég zárult kiállításán láthattuk, és mások is alkalmazták alkotásaikon a scgrafitto eljárásokat. János festészete egyedi hangvételével összetéveszthetetlen a kortárs művészetben. Talán nem is igazán nonfiguratív, mert a festményeken nagy magasságból készült tájakat vélek látni, térkép szelvényeket. A karcolt mérnöki vonalak eltűnt kultúrák szerkezetét rejtik. A ragasztott, visszavett faktúrák elkülönülő felületek, mégis érzékeny színezésűek.
Az életútról röviden:
1952-ben született Budapesten. A Képzőművészeti Főiskola mellett a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola mellett a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolát is elvégezte.
1975 óta kiállító művész, számos egyéni tárlatán kívül állandó résztvevője országos és külföldi kiállításoknak. Közéleti ember. Kiállítási díjain kívül Németh László Díjat is kapott. Talán nem mindenki tudja róla, akik festőnek ismerik, hogy a Rákóczi Gimnázium tanáraként kitűnő művészpedagógus is. A Hungart ösztöndíj elnyeréséért gratulálok.

Budapest, 2003. november

Szabó Gábor

Szurcsik József grafikus

A nagyvárosi strukturák alkotója

A HUNGART 2003-as évi alkotói ösztöndíj pályázatára beérkezett kérelmek bírálati munkájában, mint kurátor vettem részt, ami nem volt könnyű feladat, viszont rendkívül izgalmasnak bizonyult számomra.
Lehetőségem nyílt megismerkedni friss diplomások alkotói elképzeléseivel, illetve olyan művészek érett munkáival, koncepcióival, akik évek óta dolgoznak a grafika ill. a festészet különböző területein, és persze olyan alkotók munkáival, terveivel is, akik már nemzetközi sikereket értek el.
Nehéz volt dönteni, kiválasztani a sok érdekes pályamunka közül azokat a pályázatokat, amelyek erre az alkotói ösztöndíjra érdemesek.
Szurcsik József egyike azon képzőművészeknek, akik már megtalálták helyüket a vizuális művészet világában.
Szurcsik József munkássága a 80-as években bontakozott ki. Számos hazai és nemzetközi tárlaton vett részt, mint például a Miskolci Grafikai Biennálén, Japán-Magyar Grafikai Kiállításon, de sorolhatnám Varsót, Kairót, Bukarestet, Kölnt, Londont, Prágát, Pozsonyt vagy New Yorkot, Budapesten pedig sok-sok kiállítását láthattuk. Számos hazai és külföldi díjjal jutalmazták alkotásait, 1997-ben pedig Munkácsy-díjat kapott.
Szurcsik József a tradíciókhoz való kötődés helyett megújulással próbálkozik, melyben fontos szerepe van az egyéniségnek. Erőteljes színek, aprólékos rajzi megoldások, geometrikus és amorf formák kerülnek szoros kapcsolatba. Foglalkozik a sokszorosító grafika minden ágával, de egyedi rajz és a festészet is hangsúlyt kap nála. Ami a tematikát illeti, az emberiség alapproblémáit kutató filozófiákon alapszik, az ember és környezetének viszonyát vizsgálja.
Az utóbbi években a bezártság, a nagyvárosi struktúrák lélektani, formai elemeivel foglalkozik. Alapvető motívuma gyakran a kifejezéstelen férfiprofil, lappá egyszerűsített vagy dombormű-szerű arcélek, melyek geometrikus alakzatokba tevődnek át térbeli művein. Mind grafikái, mind pedig festményei háromdimenziós térbeli formákká váltak A terek Szurcsik a rá jellemző, sajátos módon vonja be a képbe, az emberi arc válik tárggyá és fordítva, a tárgy válik emberarcúvá.
Szurcsik műveivel fel kívánja hívni a figyelmet az általános emberi értékekre s annak védelmére.
Az elnyert pályázat reményeink szerint lehetőséget nyújt majd ahhoz, hogy újabb elképzelései valóra váljanak.
Gratulálok, sok sikert!

2003. november 23.

Benes József

Krizbai Sándor képzőművész

Krizbai Sándor az egykori Marosvásárhelyi Műhely szellemiségéből kinövő a "Bartóki" szellemiséget kibontakoztató, de személyre szabottan követő a csoport leghaladóbb elveket valló egyik legkarakterisztikusabb művészegyénisége.
1949-ben született Marosvásárhelyen, festészettel, grafikával, installációval, multimédiával és animációval egyaránt foglalkozik.
1980 és 1983 között már aktív tagja és résztvevője a MAMÜ-nek és az általa szervezett kiállításoknak és aukcióknak.
1984-ben áttelepült Magyarországra, ahol rögtön a Szentendrei Vajda Lajos Stúdió tagja lesz, és Szentendrére költözik, azóta ott él feleségével és 3 gyermekével.
1991-ben alapító tagja a Magyarországi MAMÜ társaságnak, 2001-től pedig az elnöki tagja a szentendrei Grafikai Műhelynek is. Elekes Károllyal és Nagy Árpáddal megalapították a Pantenon csoportot.
Krizbai Sándor bár tiszteli a klasszikus festészetet és grafikát, a felhasznált anyagok hagyományos alkalmazását, mégis egy egészen sajátos ízű, kevert eszközrendszert teremtett barokkosan eleven formavilággal. Szenvedélyes lelkiállapotot tükröző képei szintézist hoznak létre a gyakran két métert is meghaladó papírtekercsen. Festményein kialakított egy örvénylő, festékfelhordó technikát, kígyózó, szaggatottan vonagló, gesztusértékű, organikus kompozícionális rendet. A szürrealizmust a nonfigurációt keveri ugyanakkor szimbólumkereső és szimbólumteremtő is egyben, aki elsősorban a természeti, mitikus, folklórikus ill. mágikus értékkel bíró jelekből eredeztet absztrakcióit, meríti témáit. Pl.: Sújtások-Sújtások, Menedék, Komplementer párnák, Pogány kereszt, A termésre várva és a Solaris, ami több alkotásának alapgondolata 1992-ben. Installáció is készült ezzel a címmel, amihez Stanislaw Lem: Solaris c. tudományos fantasztikus regényének olvasása adta az első inspirációt a filozófiai továbbgondoláshoz.
A hangköltészetet, a tárgy térképzést, a festészetet, az animációt, a virtuális képi jeleket és kommunikációt egyesíteni kívánó ("önművészeti") műveiben ő is valamiféle valóság- felettiségre utaló mágiát művel az anyagi dolgok átszellemesíthetősége reményében.
Novotny Tihamér művészeti íróval történő interjúja befejezéseként ezt vallja a művész: ,,Fontosnak tarom azt, hogy a fogékonyságomat, az ismeretlen iránti érzékenységemet, az új iránti befogadási készségemet, a frissességemet megőrizzem. Remélem, hogy mindez, mint ars poetica elég ahhoz, hogy létezni tudjak, és túl tudjam élni azokat az ellentmondásokat, amelyeket fölvet ez a foglalkozás.” Ehhez a túléléshez és a kitűzött művészi céljaid megvalósításához remélem a Hungart ösztöndíj is segítséget jelent neked, amihez szívből gratulálunk.

Rényi Krisztina

Molnár Zoltán fotóművész

Képzőművész-körökben talán felvetődhet a gyanú, (bár remélem, erre itt senki nem vetemedne) hogy a fotográfiának a valóságos világhoz kötődő művelői talán nem is tesznek mást, mint regisztrálják a bárki által is látható történéseket, és érdemük sem lehet több, mint a szorgalom, és az ügyesség.
Régről tudjuk pedig, és a fotográfia ezt a tudást éppen hogy nem megingatta, hanem megerősítette, hogy valóságos világ nincsen, vagy ha van, nem egy van, hanem annyi, ahányan kutakodnak utána. Ezek a világok gyakran nagyon hasonlítanak egymáshoz, (ezeket a hétköznapi emberek látják,) de vannak nagyon különös világok is. Az általános hiedelemmel ellentétben különös nem attól lesz valami, hogy különleges helyhez, különleges eseményhez kötődik. Elegendő Diane Arbusra gondolnunk, a leghétköznapibb helyeken, leghétköznapibb emberekről hétköznapi módon készített felvételeire. Mondjuk a játszótéren álló, kezében játék-kézigránátot tartó fiúra. Ha mi Diane Arbussal együtt mentünk volna arra a játszótérre, mi ott egy kedves, szimpatikus, szép szőke gyereket láttunk volna, egy gyerekes grimaszt, amivel a fiúcska a katonásdiba való beleérzését mutatja, és ez nem azért lenne így, mert mi nem figyeltünk eléggé. Ahogyan mi a rezgéseknek csak egy nagyon szűk tartományát látjuk, haljuk, érezzük, mintha bizony a többi nem is létezne, úgy lehetünk mi közönséges halandók vakok az elénk táruló világra is. Szorgosan megkomponáljuk, amit látunk, és kitalálunk új látványokat is, de sokunkból hiányzok valami, amit csak kiválasztottak birtokolhatnak. A moziban másodpercenként huszonnégyszer felvillan a kép, két villanás között pedig sötét van. Pisloghatok úgy, hogy csak a filmet látom, és pisloghatok úgy is, hogy csak sötétet. A valóságos világ csak annyiban különbözik a mozitól, hogy itt nem a film és a sötét változik, hanem a valóság síkjai váltják egymást, a díszlet két oldala, a jó és a rossz, a szép és csúnya, a szeretet és a gyűlölet, az itt és a máshol. Diane Arbus nem egyszerűen jó fotográfus volt, hanem olyan ember, aki egy másik valóságsíkkal volt beszélő viszonyban. Ő, miközben a játszótéren ugyanazt a gyereket nézte, mint mi, egy dermesztő képet látott, egy másik valóságot, és ez a valóság nem virtuális valóság volt, nem képzelet, hiszen átbujt a lencsén, nyomott hagyott a filmen, fizikai értelemben is megfelelt tehát a valós kép, a valóság kritériumainak.
Ezt a körítést nem azért írtam, hogy Molnár Zoltánt Diane Abushoz hasonlítsam, hanem azért, hogy a fotó sajátszerűségén belül felcsillantsak egy olyan momentumot, amire talán nem figyelünk eléggé, történetesen azt, hogy a „realista”, vagyis minden tekintetben a valósághoz kötődő fotográfián belül is létezhet autonóm világ, ami a fotográfus sajátja, ami nélküle nem lehetne, egyedi és utánozhatatlan és ugyanúgy elképzelhetetlen az isteni kiválasztottság nélkül, mint a művészeti alkotás más területei. Fiatal emberről lévén szó , ezek persze nagy szavak, és nem is szükségesek, legyen elég annyi, hogy őszinte szeretettel ajánljam figyelmükbe Molnár Zoltán fotográfust, a Képzőművészeti Szakközépiskola, majd az Iparművészeti Egyetem volt diákját, harmincéves korára szép díjak birtokosát és jelentős kiállítások szereplőjét. Van esélyünk rá, hogy Molnár Zoltán meglepjen minket, és valóságnak olyan mezőire vezessen el bennünket, ahová őnélküle sohasem nyernénk bebocsátást.

Tímár Péter

Nagy Judit textilművész

Nagy Judit számára a szövés: életmód.
1977-óta alkot a textilművészet területén. Elnézve eddigi műveit, megismerve egyéniségét, egy egyszerű szó a legjellemzőbb szó rá: a kedvesség. Ez a kedvesség, és a legjobb értelemben vett játékosság hatja át műveit és egyéniségét.
Önvallomásában írja: Nem tetszik neki a XXI. század./ Ezzel sokan vagyunk így. / Nem kedvez igazán az elmélyült alkotómunkának, melyre vágyik és törekszik. Azt vallja: a terv az önálló mű. Ebben rejlik az alkalmazott, vagy tervezőművészet lényege. Úgy kell a tervet elkészíteni, hogy a művészi gondolat akár egy mesterember közbeiktatásával is érvényre jusson az elkészült műben. Természetesen a kivitelezés is legnagyobb részt a saját keze munkája.
Állandóan új témákat keres, a fogalmak és szimbólumok világában kalandozik műveiben.
Az ösztöndíj elnyeréséhez gratulálok, s kíváncsian várom, hogy e lehetőséggel élve, milyen művekkel örvendeztet meg két év múlva mindnyájunkat.

Miticzky Gábor

Lévai Nóra textilművész

"Arcok-jellemek és szellemek lenyomatai hasonlóak és mégis különbözőek - folyamatos változások és ezredéves állandóság megjelenése egy tenyérnyi felületen: évek óta ez áll munkáim középpontjában."
- írja pályázati célját megfogalmazva Lévai Nóra
A képességét, tehetségét megmutatni, közlendőjét érthetően kifejezni akaró fiatal alkotó töpreng, vívódik a műfajkiválasztás nem könnyű problematikájával. Ez a kezdeti bizonytalanság Lévai Nórát eltérítette a művein megjelenő grafika kézenfekvő műfajától. Művészi pályája kezdetén, a Víg Színház virtuális valóságot teremtő díszletteremtései közben, Fehér Miklós emberi és művészi példájának, és a mellette megszerzett gyakorlat hatására még tolódhatott volna e másik kifejezési forma felé.
Lehet, hogy a grafika eszköztára nem elégítette ki. Lehet, hogy a grafit - vagy a rötli lenyomatának visszatükröződése a különböző papírfelületekről nem adott számára elegendő vizuális élményt, de lehetséges, hogy a grafika műfajával együtt járó állandó feszültség, az örökös időhiány, az állandóan bénító szűk terminusok taszították, nem tudhatjuk, nem is kell kutatni.
Úgy döntött, hogy pamutszállal, selyem- vagy drótszálakkal, fűvel - ággal, változatos anyagokkal rajzol. Mert rajzol, grafikázik!
Egy-egy régi, kifordított foltoszsák tartalmából különleges textildarabok kerülnek elő, melyek régvolt előállítási technikája mára hosszas elemzés után is csak sejthető.
Maguk a szakmatörténet egy - egy formájukból, funkciójukból kiszakadt, elvesztett, elgurult gyöngyszemei.
Lévai Nóra lehajol értük, felszedi, összegyűjti, és mint régész a szétszórtakból álmodik egészet, újat.
Tenyérnyi foltok képében ismerősök tűnnek elő, kultúrtörténeti utalások, mint víziók jelennek meg kitolva a régen hallott - látott történetek felejtésének időhatárait. Mondák, mesék ezredév állandóan pulzáló képtöredékei. Felfrissíti, felkavarja, tornáztatja elménket, kiegyensúlyozott szép nyugalmával relaxál.
Ezen alkotások nem csupán személyiségjegyeket viselő, egyedi, mindentől megkülönböztethető technikai bravúrok, vagy az emberi leleménytörténet részleteit megőrző kordokumentumok, hanem kiegyensúlyozott szép alkotások, képek, grafikák.
Átsúgott üzenetek ezek, melyek szelíd módon éltetik tovább a történetet, kiben - kiben más módon.
Lévai Nóra keresi a kifejezés újabb matériáit, segítségül szólítja a technika állandóan újuló és változó eszköztárát. Több mint félszáz kiállítással a háta mögött kísérletezik, megújul.
A jövő évi önálló belgiumi kiállításához és a Mindig Újraszületéshez kívánok hitet, lendületet, frissességet és nyugodt elmélyült alkotói éveket.

Sára Ernő

Laudációk (2004.)

(Köszöntő)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

A Hungart Egyesület hetedik éve ad ösztöndíjat pályázati úton az alkotóművészeknek és szintén pályázati úton nyújt támogatást a Művészeti Szervezetek részére.
Az idén is az elmúlt évekhez hasonlóan jelentős mennyiségű pályázatból válogatta ki a nyerteseket korántsem könnyű helyzetben lévő zsűri. Ezt a felelősségteljes munkát több heti felkészülés előzi meg, mind az iroda, mind a vezetőség részéről. A Hungart három művészeti csoportja a Képző, Ipar és Fotóművészet egységesen alakítja ki álláspontját és hozza meg döntését.
A kidolgozott pályázati rendszerünk jónak mondható ezt az elmúlt évek bebizonyították. De természetesen mindig finomítottunk a rendszeren alkalmazkodva az érzékelhető elmozdulásokhoz. A legfontosabb szempont továbbra is a minőség a folyamatosság mind az egyének mind a szervezetek tekintetében.
Az idén a szervezeti pályázatokra 190 pályázat érkezett és ebből 70 pályázat részesült összesen mintegy kb. 40 millió Ft-os támogatásban. Kiemelném itt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületét a Magyar Képző és Iparművészek Szövetségét a Magyar Képző és Iparművészeti Társaságok Szövetségét a Fiatal Képzőművészek Stúdióját és a Fiatal Iparművészek Stúdióját. Ezekben a szervezetekben kiszámítható folyamatos szakmai munka és építkezés folyik. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy a többi szervezetben nem, csupán az idő rövidsége miatt az összes nyertes pályázó nem sorolható fel.
A Hungart a művészeti támogatás mellett még szociális támogatást is folyósít, ebben az évben a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és Magyar Betegsegélyezési Pénztárnak nyújtottunk 5 M Ft támogatást.
Rátérve most már az egyéni pályázatokra az idén 170 pályázatból válogatta ki a zsűri a 8 nyertes ösztöndíjast. Különben, itt jegyezném meg, hogy ezzel 45 művészre növekedett a Hungart ösztöndíjasok száma. Az ösztöndíj mértéke 1,2 M Ft adómentesen. Tehát az idei egyéni nyerteseink képzőművészek: Kiss-Tóth Ferenc festőművész, Gaál József képzőművész, Kopasz Tamás festőművész, Vincze Ottó képzőművész. Iparművészek: Lencsés Ida kárpitművész, Bárd Johanna tervezőgrafikus. Fotóművészek: Gáti György fotóművész és Gárdi Balázs fotóművész.
A magam és a Vezetőség nevében had gratuláljak először mind az egyéni mind a szervezeti nyertes pályázóknak.

Sárkány Győző elnök

Kis-Tóth Ferenc festőművész

Kis-Tóth Ferenc 1949-ben született a Kiskunfélegyháza és Kecskemét közötti tanyavilágban. Apja tanyasi kovácsmester, így meghatározó gyermekkori élményei: az izzó vas, az égett pataszag, a föld, az állatok, a távoli tanyasi iskola, a szeretett nagyszülők éjjel-nappali munkálkodása a földeken és a szabad barangolások.
Tizennégy évesen Pestre kerül a Madách Imre gimnáziumba. Érettségi után különböző gyárakban, üzemekben dolgozott, mint segédmunkás, gépkezelő, rakodó, piaci hordár, fűtő, színházi világosító. Közben esténként a hajógyári szakkörbe járt rajzolni (velem együtt), ahol Szentgyörgyi Jóka segítsége és bátorítása fontos volt számára. A Képzőművészeti Főiskola esti előkészítő tanfolyamán Nagy Gábor és Klimó Károly segítette a rajzolás elsajátításában. 1976-ban felvették a Főiskolára, ahol saját szavai szerint erős figurális "kiképzés" ellenére absztrakt festő lettem. Pár éves kísérletezés után fölismerte a vonzalmát a vashoz, a földhöz, homokhoz, a természet színeihez, a történelemhez. Munkái gerincét az 1982-óta "épített Tér-kép labirintus alkotják. Vasból, földből, festékből készült plasztikus képek térben variálhatóak. A szemlélő a labirintusban sétálva tapasztalatai és érzékei alapján szabadon asszociálhat-történelmi, társadalmi, természeti jelenségekre, formákra, szimbólumokra. Időnként egyértelműek a motívumok és a címek. PL. Status quo-trianon, Vértanúk 1848-1956, Kollaboránsok útja- Az orosz kivonulás napjára, Évszakok. 1999-óta a kárpát-medencei magyarság népművészetéből töltődik a népművészet kimeríthetetlen motívum világából, érzelmi mélységéből. 004-ben a mezopotámiai művészet motívumait felidézve Az Éden bombázása címmel tiszteleg a Bagdadban elpusztított műkincseknek. A következő években folytatni szeretné a labirintus és a népművészeti indíttatású sorozatait, illetve új kísérleteket, amihez nagyon sok sikert kívánunk.

Rényi Krisztina grafikusművész

Kopasz Tamás képzőművész

Jelenleg csak vázlatos összegzést mondanék Kopasz Tamás munkásságáról, meghagyva a mélyebb elemzést a művészettörténészeknek.
Pályája kezdete óta, ami a 80-as évekre tehetők mondhatni egyedi utat jár. Munkássága külön stációt jelentett és jelent a hazai képzőművészeti életben. Korábbi műveire, mint az Aranykor, Bronzkor jellemző az archaikus időtlenség a gesztus nála nem elszabadul, hanem faktúrává ízesedik. Ugyanakkor e korszakának alkotásai telítve vannak szubjektív átütő érzelmekkel. Ennyire leegyszerűsítve a dolgokat már akár beszélhetünk is a jelen műveiről, ami véleményem szerint szoros összefüggésben van eddigi munkásságával.
Mert mit is mond Kopasz Tamás: "Újabb munkáimban a szobrok és papírra festett képeim egymás átértelmezései ill.kiegészítői. Ez a kettőség eddig is jellemezte munkáimat u.n. pozitív-negatív, hímnemű-nőnemű stb. Ez a vizuális megfogalmazás feltételezi az egymástól való függést, tartalmilag és formailag is. Fontos összetevő a mozgás, ami a gesztus pillanatát próbálja időtlenné tenni és csak a frissességet, és az energiát használja, mint kiindulást. A roncsolás a születés traumája, amely inkább az expressziót erősíti, bár akaratlanul is egyfajta nosztalgiát sugall furcsa módon a mívesség, az öröktől fogva létező felé. Nem művekről beszélünk, hanem a vélt valóság lenyomatairól, mintha mindig is léteztek volna, csak nem láttuk őket. Talán a címük vagy helyesebben, a nevük is ezért ... reneszánsz I, II sorozat, festményekben és szobrokban is egyaránt."
Az elkövetkezendő időszakban az ösztöndíj ideje alatt szeretné megfesteni a térgesztusok / barokk című 15-20 képből álló vászonsorozatát 120x160 cm-es méretben. Izgatottan várjuk Kopasz Tamás új műveit, és egyben gratulálunk a díjazottnak.

Sárkány Győző grafikusművész

Gaál József festőművész

Gaál József számára fontosak a 90-es évek, amikor is a szívós, kitartó munka meghozza gyümölcsét. 1991-ben Munkácsy-díjat kap, és nem csak hazai, hanem egy nemzetközi zsűri is alkalmasnak találja arra, hogy Műtermek című vándorkiállításon többedmagával reprezentálja korunk képzőművészetét.
1992-ben a sevillai Világkiállításon Gaál József, Tóth Menyhért és Samu Géza munkái képviselik Magyarországot a Művészeti Pavilonban, ahol több millió, különféle nemzetiségű nézősereg láthatta 33 ország XX. Századi avantgarde művészeti törekvéseit. A három magyar alkotó igen jó fogadtatásra talál, hisz mindegyikük sajátos, egyéni és senkire nem hasonlító művekkel szerepel. Gaál nyolc olajképe amolyan negatív ikon, felnagyított fejek, különös összenövések, deformált végtagok - tárgyemberek.
Az Expo92 után szaporodnak a Gaál József tárlatok, s ennek köszönhetően egyre ismertebbé válik. 1993-ban meghívják a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanári karába; eleinte grafikát, majd később festészetet tanít, és eközben kitartóan dolgozik.
Fehér háttérre tussal és akvarellel fest mellbevágóan markáns, emblémaszerű figurákat - fejlábú, lábfejű, farklábú lényeket, egyfejű kétembert, gyíkban, kígyóban folytatódó alakokat.
Az elmúlás témája kezdettől fogva foglalkoztatja Gaált. A lét - nemlét peremén szürkészöldes színek, egymást érinteni akaró figurák, mintha álmodozva cselekednének - sokszor sejtetésekben és lebegésekben kibomlik az egyetlen forma.
A keresés, a teremtés útján további állomásokat kívánva gratulálok Gaál Józsefnek a Hungart Egyesület alkotói ösztöndíjához.

Benes József képzőművész

Gárdi Balázs fotóművész

Az a hálás feladatom, hogy a 2004 évi Hungart ösztöndíjas fotóművészt, Gárdi Balázst a figyelmükbe ajánljam. A harmadik x- közelében máris imponáló, sőt lenyűgöző sikerlistája.
Három alkalommal nyerte el az "Év fotósa" kitüntető címet, a Munkácsi Márton-díjat, és 2002-ben a világ talán legrangosabb kiállításán a World Press Photo pályázatán a sportriport kategóriában első díjat érdemelt ki. Számos rangos ösztöndíj, külföldi tanulmányutak, képzések nyertese. Sok mindent mondhatnék róla, de talán érdekesebb, ha Ő vall magáról.
Ars poétikája, hogy fontos a technika, de a képek fejben és elméletben születnek. Olyan munkákkal szeretne foglalkozni, ahol a gondolatiság az elsődleges. Élete értelmét abban látná, ha csak olyan munkát fényképezhetne, amit magáénak vall. Ezért vállalta a szabadúszók kétséges kenyerét. Úgy tűnik, ezért külföld felé kell fordulnia. Képeit közli a Time magazin, a Geo, és a National Geographic. Lám ismét a magyar átok, a tehetségek külföldre mennek, és ott érvényesülnek igazán.
Vannak képek, amik arról szólnak, amit belemagyaráznak. A tehetségesnek vélt alkotók ezek közül igyekeznek kiválasztani a legjobbat. Nos a dokumentum és riport fotó nem ez a műfaj. A hitelessége révén társadalmat, törvényeket alakít. Az Amerikai Egyesült Államok kongresszusa a kilencszázas évek idején felkért egy neves fotográfust, hogy készítsen riportot a gyermekmunkáról. A képek döbbenetes hatást váltottak ki. Példátlan gyorsasággal született meg a törvény, ami szabályozta a gyermekkorúak munkáltatását. Gárdi Balázs ezen az úton jár. A hazai hajléktalanok életét, a romák életét fényképezi. Nem napi kuriozitás szintjén, személyét elfogadják az érintettek, mert tudják és érzik, hogy érdekükben, sorsuk jobbításáért végzi a munkáját.
Legendás nagy alkotók útján kell járnia. Balogh Rudolf, minden riporterek atyja, az első világháború minden frontján dolgozott. Escher Károly mindent tudott, amit a gazdagokról, szegényekről, bölcsekről és butákról tudni lehetett. Sorolhatnám a neveket tovább. De talán érzékeltetni tudom azt a nehéz terepet, ahol Gárdi Balázs munkálkodni kíván. Anyagi megfontolásokból nem tesz engedményt a minőség rovására. A képein idegen elemeket nem szerepeltet. Ha kell, évekig dolgozik egy munkán. Minden elismerésem ezért. Kedves Balázs, igényesség nélkül nincs boldogtalanság! Kívánom, hogy csak a maihoz hasonló elismerések kísérjenek utadon.

Chochol Károly fotóművész

Gáti György fotóművész

Gáti György - fotóművész és polihisztor. Róla mindig Darvas Iván egyik interjúban elhangzott mondata jut eszembe: a riporter kérdésére, mármint hogy lehet az, hogy Ő kiváló színész, kitűnően zongorázik, rajzol és énekel, szerényen csak annyit mondott: Hja kérem, specifikus tehetség az nincsen. Úgy tűnik, tényleg nincsen. Gáti György riportokat, tanulmányokat ír, műsort vezet, filmszerepet vállal, zenét szerez, énekel, több hangszeren játszik, és - fotografál.
Több jelentős újságnál volt képszerkesztő és fotoriporter, könyveket illusztrál, zenei kötődéséből adódóan lemezborítókat fényképez, reklámfotókat készít - és reklámszövegeket ír - plakátjai tucatjával találkozhattunk az utcákon. Csak főbb díjainak felsorolása is egy fél gépelt oldalt tesz ki.
A pályázati anyaga lehetne akár lerágott csont is. Egy híd, egy épület, olyan, amelyik mellett naponta sok ezren elmegyünk. Gáti György megáll, és megcsinálja a csodát. Csak ámulunk és bámulunk, hogy ezt mi, miért nem vettük észre?
Egyszer egy fényképem kapcsán leírtam: Azért szeretem, mert sikerült létrehozni benne az abszurdot, a naturális absztrakciót. Nos a Gáti Gyuri ontja magából ezeket az abszurdokat. A fiatalfa című sorozata - mely az Alfa Romeo autóról szól, és megrendelésre készül - alig néhány képen ad utalást a kép tárgyára, mégis annak ellenére, hogy minden egyes kép kis egyedi absztrakt műalkotás, vitathatatlanul ugyanarról a tárgyról szól. Szokták mondani, hogy egy férfiember majdnem ugyanolyan lelkesedéssel tud egy autóról beszélni, mint egy nőről. De tessék mondani, hogy lehet bensőséges kapcsolatba kerülni egy olyan böhöm nagy vasdarabbal, mint egy híd? Tessék megkérdezni a Gyurit, vagy megnézni fotóit. A Szabadság hídról készült sorozata varázslatos, szinte már lírai. A Fővámházról készült fényképsorozata, pedig magának az épületfotózásnak ad teljesen új értelmezést.
Képeinek színvonalát, pedig talán jól jelzik a díj odaítélésének körülményei. Az itt jelenlévők közül csak kevesen tudják, hogyan történik a Hungartnál a zsűrizés. Helyszűke miatt minden zsűritag külön-külön nézi át az egész anyagot, jegyzetel, és felírja magának azt a 3-4 alkotót, aki szerinte esélyes a díjra. Gáti György volt az, aki minden zsűritagnál ott szerepelt a lista élén. Mit lehet ehhez még mondani? Gratulálok.

Módos Gábor fotóművész

Vincze Ottó képzőművész

GVincze Ottó képzőművész nemrég töltötte be a 40. életévét. Már 21 évesen kiállít Szentendrén, kortársai között már ekkor elismerést szerez. A szakma felfigyel rá.
Művésszé válásában nagy és meghatározott szerepet játszott Somodi László, a Móricz Zsigmond Gimnázium generációkat nevelő és tanító rajzpedagógus, aki az akkor még pályakezdő és érdeklődő ifjú művészben felkeltette a képzőművészet iránti vonzalmat.
Nem véletlen, hogy Vincze Ottó Igen határozott érdeklődéssel figyelte és magába szívta, az un. szentendrei hagyományt - gondolok itt Barcsay, Deim Pál és Balogh László nevével fémjelzett konstruktívizmusra, amelyet… és most idézném Novotny Tihamér művészeti írót: "erős karakterű forma- és anyagérzékenységgel, majd matematikai és mértani logikára utaló egzaktsággal, - ugyanakkor filozófiai könnyedséggel, játékosan érzékeny költőiséggel újított meg."
Mondanivalója mindig világos, egyértelmű és tiszta. Vincze Ottó művészetére mindig a progresszió és az állandó útkeresés, a "pontos, a szinte már steril műalkotás, valamint a precíz kivitelezés jellemző".
Autodidakta művész. Ez egyet jelent azzal, hogy keményen megharcol minden sikerért és minden alkotásának megteremtéséért. Meghatározó személyisége és tagja a szentendrei Vajda Lajos Stúdiónak, az egyik alapítója volt a német és magyar kötődésekkel is bíró Mythen képzőművészeti csoportnak, melynek keretében 1994-től rendszeresen részt vett a csoport által létrehozott mindig egy-egy technikára épülő művésztelep munkájában. Ekkor már Németországban is ismertté vált tevékenysége.
- 1991-ben Barcsay ...
- 1993-tól Drekovits ...
- 1998-ban Soros ...
- 1999-ben a német DAAD ösztöndíj részese.
- 2000-től a MAMÜ társaság tagja
Mindig képes megújítani magát. 1997-től folytatja a malevicsi geometrikus, absztrakt, expresszív képformálását. Festményeit fokozatosan vitte át a síkból a térbe- a képtárgy alkotástól az installáció műfajában. Mindig eredeti, folyamatosan fejlődő művész.
Az elmondottak alapján biztos vagyok benne, hogy Vincze Ottó méltán érdemli meg a Hungart szakmai kuratóriumának ösztöndíját, az elkövetkező esztendő nyugodt alkotómunkát biztosít a művésznek.
Jó szívvel ajánlottam figyelmükbe, gratulálunk Vincze Ottónak, Önöknek meg köszönöm a figyelmet!

Aknay János képzőművész