SAJTÓSZOBA

2004. augusztus 14., szombat
Magyar Nemzet - Kultúra

A piac megöli a kultúrát

Állami, politikai segítségre van szükség a sokszínűség fenntartása érdekében

A globalizáció hatásai alól ma már a világ egyetlen országa sem vonhatja ki magát. A közös gondok megoldása közös fellépést feltételez, de a nemzeti kultúráknak hosszú távon is fenn kell maradniuk. Ez alapvető feltétele annak, hogy a kulturális sokszínűség megőrizhető legyen, esetleg a mindent eluralni igyekvő, kizárólag üzleti alapon terjeszthető tömegkultúra ellenére is.

P. Szabó Ernő

A világ kulturális sokszínűségének megőrzését tűzte ki célul az a szervezet, amelyet különböző kulturális-művészeti intézmények és társaságok Kanadában alapítottak, Coalition for the Cultural Diversity néven, a kanadai állam támogatásával. Azóta a világ számos országában megalakult a kulturális egyesületek nemzeti szövetsége, amelyek első találkozóját 2001 őszén Montrealban rendezték meg, a másodikat 2003 februárjában, Párizsban. A harmadik találkozó Szöulban volt a közelmúltban, erre a világ több mint 50 országából érkeztek a hivatásos művészeket tömörítő, a legkülönbözőbb művészeti területeken tevékenykedő civil szervezetek küldöttei. Magyarországról a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége, a Színházi Dolgozók Szakszervezete, a Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezete, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, illetve a Hungart képviselői is részt vettek.
       A találkozó legfontosabb témája az volt, hogy a világ különböző országaiban milyen eszközökkel próbálnak fellépni a globalizáció káros hatásai ellen. A résztvevők egyetértettek abban, hogy jogi, gazdasági, politikai eszközökkel kell beavatkozni a művészeti produktumok terjesztésének, terjedésének mechanizmusába, annak érdekében, hogy az üzleti alapon "életképtelennek" tekinthető művek is megszülethessenek. A piac ugyanis megöli a kultúrát. Csak a politika bír olyan jogi és gazdasági eszközökkel, amelyek a piac kulturális hatásait korlátozhatják. A feladat azért is nehéz, mert miközben minden országnak, joga van saját kultúrája védelmére, azokra a nemzetközi jogi egyezményekre is tekintettel kell lenni, amelyek kimondják, hogy az egyezményben részes államok nem tehetnek sem pozitív, sem negatív megkülönböztetést a hazai, illetve más részes államokból származó javak és szolgáltatások között.
       A fentiek szellemében az UNESCO megkezdte egy nemzetközi egyezmény kidolgozását a kulturális javak és a művészi sokszínűség védelmére, az egyezményt a tervek szerint az UNESCO 2005. évi párizsi ülésén fogadják el.
A hazai kultúra, a magyar kortárs művészet számára - hangsúlyozza Sárkány Győző grafikusművész, a Hungart elnöke, a MAOE alelnöke, a tanácskozás egyik magyar résztvevője - különösen fontos a bekapcsolódás a kulturális örökséget őrző szervezetek, valamint a nemzetközi tanácskozás munkájába, hiszen eleve hátrányos helyzetből indulunk. Magyarország éves költségvetésének jóval kisebb hányadát fordítja kulturális kiadásokra, mint az Európai Unió legtöbb országa: a magyar költségvetésen belül a kulturális kiadások aránya 0,8 százalék körül van, míg az Európai Unióban ez általában meghaladja az egy százalékot. Hasonló hátrány figyelhető meg az oktatásban. A felnövekvő generációk nem kapják meg azokat az eszközöket, amelyek a kultúra jobb megértéséhez és a kulturális identitás kialakításához és megerősítéséhez elengedhetetlenül fontosak lennének.

2003. november 29., szombat
Magyar Nemzet - Kultúra

A követői jogtól az alkotók támogatásáig

Hatodszor adták át a Hungart ösztöndíjait - Beszámolótárlat nyílt a Vigadó Galériában

P. Szabó Ernő

Bár kevesebb szó esett róla, a szerzői jog fogalma a vizuális művészeti művekkel kapcsolatban is évszázadok óta létezik. Állítólag az angol Hogarth munkáival kapcsolatban jelent meg először - annyit másolták ugyanis engedélye nélkül a grafikáit, hogy félő volt, míg mások meggazdagodnak rajtuk, maga az alkotó hoppon marad. A világ fejlett országaiban hosszú ideje működnek a követői és egyéb jogdíjakkal foglalkozó intézmények, nemzetközi szervezet - a CISAC - hangolja össze tevékenységüket. Itthon az irodalmi, zenei és egyéb jogvédő szervezetek után 1996-ban jogszabály tette lehetővé a képző-, ipar- és fotóművészet önálló jogvédő hivatalát, a Hungart megalakulását, amely az elmúlt években a jogdíjak egy részéből létrehozott ösztöndíjak, pályázati támogatások révén a kortárs magyar művészet jelentős mecénásává vált. Korábban - érzékelteti a változás jelentőségét Sárkány Győző grafikusművész, a Hungart elnöke - a képzőművészeti jogdíjakkal a Művészeti Alap, majd annak jogutódai foglalkoztak. Az európai országok többségével már megkötötte a szervezet a kölcsönös képviseleti szerződéseket, s több Európán kívüli ország hasonló intézményeivel is.
       Az egész világot átfogó intenzív együttműködés ellenére máig nem alakult ki teljesen egységes gyakorlat a követői jogokat illetően. Általában az eladott mű 3-5 százalékát kell befizetni, de ez éppen úgy változik, mint az, hogy milyen egyéb jogdíjak léteznek, illetve, hogy az összegeket milyen módon fizetik ki. A szocialista országokban évtizedeken át nem létezett valódi műkereskedelem, így jogdíjfizetői fegyelem sem. A Hungart megalakulása után néhány évig talán éppen ezért nem érvényesítették a törvényt drasztikus módon. A változás 2000-2001-ben viharokat is kavart - idézi föl a fejleményeket az elnök -, mára azonban az aukciósházak, galériák többsége azt is fölismerte, hogy a jogdíjak visszaforognak a kortárs művészetbe. A vizuális szerzői jogok köre napjainkban is viharos gyorsasággal bővül tovább: a művek sokszorosítása, a média már meglévő és most születő válfajaiban való felhasználása természetesen jogdíjköteles tevékenység. Ha az alkotó él, akkor ő maga, hetven éven belül jogutódja kapja meg az összeget. Nem elhanyagolható az a támogatás, amelyet a Hungart adhat, hiszen az évente befolyó kétszázmillió forintból mintegy nyolcvan kerül így vissza a művészekhez, egyesületekhez.
       Hatodik éve ad ösztöndíjat alkotóművészeknek a jogvédő szervezet, míg azonban 1998-ban csak egy - egy képző -, fotó- iparművészt támogathatott, az idén összesen nyolc, négy képző -, két-két fotó-, ill. iparművész kap egy évre szóló, egyenként 1, 2 millió forintos alkotói ösztöndíjat. A támogatás nagyságrendje rangot is ad az ösztöndíjnak, amit jól érzékeltet, hogy mintegy 150 képző-, 40-40 fotó-, valamint iparművész pályázta meg, közülük Zsemlye Ildikó szobrász, Dréher János és Krizbai Sándor festő, Szurcsik József grafikus, Molnár Zoltán és Tasnádi László fotográfus, Nagy Judit és Lévai Nóra textiles pályázatára szavazott a tizennyolc tagú, a fontos művészeti egyesületeket is képviselő bírálóbizottság. Nagy volt az érdeklődés a társadalmi szervezeteknek adható támogatás iránt is. Ebben az évben először egy "életműdíjat" adott ki a Hungart Batta Jánosnak a művésztársadalomért, valamint a szerzői jog területén végzett több évtizedes munkásságért.
       Az ösztöndíjak átadási ünnepségéhez kapcsolódva nyílt meg tegnap délután a tavalyi Hungart-díjasok beszámolókiállítása a Vigadó Galériában. Az ösztöndíjasok alkotásaiból egyet-egyet ötven évre letétbe helyeznek, a szervezet ebből a gyűjteményből időszaki kiállításokat rendez majd, illetve - tér át tervekre Sárkány Győző - olyan bemutatóhelyet alakít ki, ahol állandó bemutató részeként jelenhetnek meg. Mintegy látható jeleként annak a művész - művészeti, intézmények - közönség közötti körforgásnak.