Sinkovits Péter: FÖLDI PÉTER Földi Péter (1949) művészete a magyar földből sarjad, abból a Nógrád megyei faluból, Somoskőújfaluból, ahol, több mint 60 éve éli életét. A művész így vall erről: „Azokat a dolgokat festem azóta is, amelyekkel együtt élek egész gyermekkorom óta. Azt hiszem, egy faluból is meg lehet ítélni a világot. Számomra a szülőfalum…
Wehner Tibor: M. NOVÁK ANDRÁS M. Novák András (1944) művészete a világos festői beszéd művészete. Az alkotó nem terheli meg a jelenségeket és a dolgokat szimbolikus áttételekkel. Pontosan megidéz, gyakran magukat a legközismertebb jelképeket alkalmazza, illetve állítja műveinek fókuszába. Képeinek kifejezése, provokatív manifesztuma a reális hivatkozások és a szabad elvonatkoztatások szintézise.Ár: 3.500,- FtMegrendelés
Szeifert Judit: SZEMADÁM GYÖRGY Szemadám György (1947) művészi attitűdjének két alappillére a természettel való intenzív kapcsolata, valamint az időhöz, a múlthoz való, olykor archaizáló viszonya. Jelen kötet ebből a két aspektusból vizsgálja eddigi művészeti tevékenységét, a mostanáig elkészült képzőművészeti alkotásait, az azokból összeálló műcsoportokat, valamint a tematikai szálakat elemezve, és az előbb említett nézőpontok szerint…
Radnóti Sándor: Kalmár János Kalmár János (1952) absztrakciója nemcsak a formára vonatkozik. Alakjai nem egy embert ábrázolnak, nem férfit vagy nőt, s nem is egy típust, hanem az embert. Azok a mozdulatok, amelyeket ábrázol, teljesen általánosak: mindenki lehajtja, fölemeli a fejét, visszanéz stb. Az absztrakció vertikalizáló iránya, az alakok fölfelé nyújtózása ingatag kiszolgáltatottságot hoz létre,…
Szeifert Judit: Dréher János Dréher János (1952) munkáiban a festékeken túl az anyag, a matéria, illetve ebből adódóan a faktúraképzés játsszák a főszerepet. Ahogy maga fogalmaz, képein „hordozható házfalakra emlékeztető, táblakép funkciójú felület” keletkezik. Dréher elsősorban a folyamatos történést érzékelteti. Ennek feltárásához az elfedést használja eszközként. Az egymásra halmozott rétegek csak apró részleteket mutatnak meg.…
N. Mészáros Júlia: Konok Tamás Konok Tamás (1930) Kossuth-díjas festőművész 1959-ben Párizsban telepedett le. Hosszú, következetes munkával geometrikus absztrakt festővé érett. 1980-ban rendezte első önálló kiállítását Magyarországon, azóta folyamatosan jelen van a hazai művészeti életben. Festészetét a tiszta geometrikus nyelv, az anyag, forma és vonal feszültségteli kapcsolata, a mozgás, ritmus, arány és mérték finom egyensúlya,…
Pataki Gábor: Stefanovits Péter Stefanovits Péter (1947) számos lényeges, újító kezdeményezés részese, nem kötődik csoportokhoz vagy trendekhez. Ab ovo kutató-kereső, innovatív alkat, a grafikán túl fest, fotóz, installációkat készít és díszleteket tervez, költőkkel, színházi emberekkel áll szoros kapcsolatban. Művészete, az abszurd és groteszk vonulatok mellett kezdetektől fogva őrzi társadalmi dimenzióit, a nemzeti-népi hagyományok – sohasem…
Paksi Endre Lehel: Péter Ágnes Péter Ágnes (1949) művészetét a világmegismerés szolgálatába állítja. Munkamódszere, hogy visszafejti a világ jelenségeit, egyéni tapasztalatait az alapelemekig, egészen a számokig. Legkedveltebb anyagai a hagyományos (viaszveszejtéses) bronz, a vas és az acél. Még sómázas kerámiát, viaszt, ólmot, kőzetet, követ, szalmát, üveget és ultraviola fénytől gerjesztett fényport alkalmaz, installációiba irányított, olykor…
Szabó Noémi: Barabás Márton Barabás Márton (1952) közel négy évtizedes művészi pályájának állandó alapkérdése a műfajok közötti határvonalak feloldása. Formai kísérleteit a térhez való szobrászi és festői viszonyulás határozza meg. Munkássága nem ábrázoló művészet, nélkülöz mindenfajta narratívát, azonban valamiféle filozofikus miszticizmus jellemzi. Művészetének origójában a kulturális emlékezet számára emblematikus, azonban az egyéni lét oldaláról vizsgálva…
D. Udvary Ildikó: Butak András Butak András (1948) tevékenységében kiemelkedő szerepet játszik a papírművészet XX. században önállósult területe, a művészkönyvalkotás. Könyvművészeti munkássága a különféle eljárásmódok és tartalmi jegyek alapján több korszakra is felosztható. Ez a korszakolás elsősorban a kompozíciót alkotó különféle összetevők, technikai megoldások hangsúlyainak eltolódását, illetve felcserélődést, kihagyásokat és beemeléseket jelent. Ugyanakkor gyökeres stilisztikai…
Wehner Tibor: Szabó Tamás Szabó Tamás (1952) legutóbbi években született alkotásai is tanúsítják, hogy a kortárs magyar művészetben szuverén egyéniségként alkotó művész, reneszánsz alkat. Nemcsak a tökéletes mesterségbeli felkészültség, a szobrászat, a festészet, a grafika párhuzamos, esetenként egymást átható, egymást inspiráló művelése miatt mondhatjuk ezt, hanem az archaizálás, az emberközpontúság, a figurativitás-őrzés, a motívumhasználat, valamint…
Kozák Csaba: Vásárhelyi Antal Vásárhelyi Antal (1950) művészetének egy szeletét, az 1998 és 2010 közötti periódust dokumentálja a jelen kötet, bár korábban is hasonló szellemiségben alkotott. Az életmű annyira egységes, hogy sem tematikusan, sem stilárisan nem igazán korszakolható. Műfajilag is következetes, a litográfia mellett folyamatosan készít egyedi rajzokat és festményeket is. Művein megszűnnek a terek,…
