Szeifert Judit: BORZA TERÉZ Borza Teréz (1953) organikus formákból készülő porcelán és papír művei által a lét egymásra épülő, egymást követő, illetve felváltó állapotainak, az emberi lélek változás-fázisainak fogalmai válnak plasztikai valósággá. Borza Teréz a térrel, a térben és annak spirituális és ökológiai kitágításán keresztül alkot. Plasztikai művei nemcsak átlépik a határokat képző- és iparművészet…
P. Szabó Ernő: SÁRA ERNŐ Sára Ernő (1947) tevékenysége átíveli a hetvenes évek elejétől a máig tartó korszakot. A magyar alkalmazott és tervezőgrafika egyik legismertebb, legsokoldalúbb alakja, munkásságát számon tartják idehaza és nemzetközi viszonylatban is. Mindezeken túl meg kell említeni közéleti, vagy éppen a szakma érdekében folytatott munkásságát, szervezeti tagságait, művészetpedagógiai tevékenységét, illetve a legutóbbi…
Nagy T. Katalin: BOHUS ZOLTÁN Bohus Zoltán (1941) ahhoz a művészgenerációhoz tartozik, amelynek egyes tagjai az 1970−1980-as években a magyar újkonstruktív irányzatot képviselték. Művészetükben a geometrikus absztrakció, a szerialitás, a szimbólumteremtés igénye meghatározó volt. Bohus később is hű maradt ezekhez a művészi elvekhez, de üvegművészetével egyéni nyelvezetet teremtett. Egyik nagy érdeme, hogy üvegszobrászatával sikerült elmosni…
P. Szabó Ernő: POLGÁR RÓZSA Polgár Rózsa (1936–2014) a kortárs magyar kárpitművészet meghatározó jelentőségű képviselője. Ars poeticája szerint életműve fonalakba foglalt teljesség. Művei azt a kérdést vetik föl, hogy húzható-e merev határ az ún. kísérleti textil és a kortárs magyar textilművészet legutóbbi időszaka között, vagy maga a kárpit a művészi kísérletezés, a határátlépés egyik terepe,…
Lovag Zsuzsa: HAGER RITTA „Csend. Csendes várakozás – Advent – itt kialakul a szeretet, alázat, odaadás… A csendben születik meg az alkotás. A csendben találod meg a mélyben kapott talentumot és szerzett értékeid gyümölcsét.” – írja Hager Ritta (1931) alkotásainak születéséről, saját munkamódszeréről. Szavai tágabb értelemben is jellemzőek nem csak a szövőszék előtt eltöltött sok-sok…
Wehner Tibor: T. Doromby Mária T. Doromby Mária (1949) a hagyományos textilművek és szövési technikák után az 1990-es évektől készített szabadvásznas alkotásain keresztül jutott el napjainkban is készülő térformáló, szobrászi munkáihoz. Drótból formálja legújabb plasztikáit. A drótszál hol szabadon fut, hol gombolyaggá, kusza halmazzá alakul, hol szabályos szövedékként, mintegy fém-szövetként jelenik meg. Máskor pedig az…
Rieder Gábor: Pápai Lívia Pápai Lívia (1955) a hazai textilművészet nemzetközi rangú képviselője, egyetemi oktató, a szövés jelenének, jövőjének és múltjának fáradhatatlan kutatója. Könyvben és textilben keresi több évtizede az európai kárpittörténet mélyén bujkáló titkos szellemtörténeti szálakat, a prekolumbiánus mintáktól kezdve, a fekete-fehér családi fotográfiákon, a matematikai algoritmusokon, a reneszánsz hachure-ön, a digitális technológián, a…
Sturcz János: Lovas Ilona Lovas Ilona (1948) több szempontból is úttörő és különálló helyet foglal el a hazai posztmodern művészet, s azon belül a formálódó magyar nőművészet történetében. Munkáit ugyanis kezdetektől fogva egyszerre jellemzi a környezettudatos gondolkodás, a politikai elkötelezettség, a vallásos hit és a női nézőpont vállalása. Művei lényegében belső meditációinak, imáinak és zarándoklatainak…
