N. Mészáros Júlia: Konok Tamás Konok Tamás (1930) Kossuth-díjas festőművész 1959-ben Párizsban telepedett le. Hosszú, következetes munkával geometrikus absztrakt festővé érett. 1980-ban rendezte első önálló kiállítását Magyarországon, azóta folyamatosan jelen van a hazai művészeti életben. Festészetét a tiszta geometrikus nyelv, az anyag, forma és vonal feszültségteli kapcsolata, a mozgás, ritmus, arány és mérték finom egyensúlya,…
Pataki Gábor: Stefanovits Péter Stefanovits Péter (1947) számos lényeges, újító kezdeményezés részese, nem kötődik csoportokhoz vagy trendekhez. Ab ovo kutató-kereső, innovatív alkat, a grafikán túl fest, fotóz, installációkat készít és díszleteket tervez, költőkkel, színházi emberekkel áll szoros kapcsolatban. Művészete, az abszurd és groteszk vonulatok mellett kezdetektől fogva őrzi társadalmi dimenzióit, a nemzeti-népi hagyományok – sohasem…
Paksi Endre Lehel: Péter Ágnes Péter Ágnes (1949) művészetét a világmegismerés szolgálatába állítja. Munkamódszere, hogy visszafejti a világ jelenségeit, egyéni tapasztalatait az alapelemekig, egészen a számokig. Legkedveltebb anyagai a hagyományos (viaszveszejtéses) bronz, a vas és az acél. Még sómázas kerámiát, viaszt, ólmot, kőzetet, követ, szalmát, üveget és ultraviola fénytől gerjesztett fényport alkalmaz, installációiba irányított, olykor…
Szabó Noémi: Barabás Márton Barabás Márton (1952) közel négy évtizedes művészi pályájának állandó alapkérdése a műfajok közötti határvonalak feloldása. Formai kísérleteit a térhez való szobrászi és festői viszonyulás határozza meg. Munkássága nem ábrázoló művészet, nélkülöz mindenfajta narratívát, azonban valamiféle filozofikus miszticizmus jellemzi. Művészetének origójában a kulturális emlékezet számára emblematikus, azonban az egyéni lét oldaláról vizsgálva…
D. Udvary Ildikó: Butak András Butak András (1948) tevékenységében kiemelkedő szerepet játszik a papírművészet XX. században önállósult területe, a művészkönyvalkotás. Könyvművészeti munkássága a különféle eljárásmódok és tartalmi jegyek alapján több korszakra is felosztható. Ez a korszakolás elsősorban a kompozíciót alkotó különféle összetevők, technikai megoldások hangsúlyainak eltolódását, illetve felcserélődést, kihagyásokat és beemeléseket jelent. Ugyanakkor gyökeres stilisztikai…
Wehner Tibor: Szabó Tamás Szabó Tamás (1952) legutóbbi években született alkotásai is tanúsítják, hogy a kortárs magyar művészetben szuverén egyéniségként alkotó művész, reneszánsz alkat. Nemcsak a tökéletes mesterségbeli felkészültség, a szobrászat, a festészet, a grafika párhuzamos, esetenként egymást átható, egymást inspiráló művelése miatt mondhatjuk ezt, hanem az archaizálás, az emberközpontúság, a figurativitás-őrzés, a motívumhasználat, valamint…
Kozák Csaba: Vásárhelyi Antal Vásárhelyi Antal (1950) művészetének egy szeletét, az 1998 és 2010 közötti periódust dokumentálja a jelen kötet, bár korábban is hasonló szellemiségben alkotott. Az életmű annyira egységes, hogy sem tematikusan, sem stilárisan nem igazán korszakolható. Műfajilag is következetes, a litográfia mellett folyamatosan készít egyedi rajzokat és festményeket is. Művein megszűnnek a terek,…
Wehner Tibor: Zsemlye Ildikó Zsemlye Ildikó –, akinek rövid másfél évtizedes munkásságában ez a több, formailag, illetve stilisztikailag egymástól élesen elváló, ám szemléleti síkokon mégis szorosan összefüggő, végső soron kompakt egységet alkotó műcsoport regisztrálható – felkészülésében és tájékozódásában meghatározó jelentőségűek voltak a főiskolai mesterek, illetve az eszményképekként választott alkotók életművei és művészeti ideái. A főiskolai…
Nagy T. Katalin: Kopasz Tamás Kopasz Tamás (1958) alkotásai több mint két évtizede az absztrakt művészet szellemében születnek. Képeit szoros szálak fűzik az absztrakt expresszionizmushoz, de az Aranykor-sorozattal elindult egy, a kortárs magyar piktúrára nem jellemző, erősen emocionális indíttatású, minden dekorativitást nélkülöző festészet, amely mára egy spirituális, lírai, gesztusos absztrakcióba torkollott. Eddigi festői pályája egyetlen…
Sinkovits Péter: Csernus Tibor Csernus Tibor (1927–2007) egész alkotói pályája során szívesen fordult vissza saját korábbi korszakaihoz éppúgy, mint a művészettörténeti múlt örökségeihez. Az 1980-as években Caravaggio stílusát követte, majd a következő évtizedben William Hogarth nyomán festett impozáns expresszív-realista sorozatot. A festői kiteljesedés utolsó korszakában szabadon járt át a hétköznapi jelenetek egyszerű, de mozgalmas világából,…
