Völgyi Attila részére

Tisztelt Kolléga!

Meglepetéssel olvastuk blogjában a „Védjétek meg jogaitokat a jogvédőktől! akadályozzátok meg, hogy helyettetek döntsenek a képeitekről” című írását. Hasznosabb lett volna a közreműködése fotóstársai szempontjából, ha a cikk közzététele előtt megkeresi a HUNGART-ot, kicsit jobban tájékozódik, mielőtt a HUNGART-ból történő kilépésre hívja fel kollégáit.

A cikk elején részletesen foglalkozik a kilépés technikájával, de hogy ez milyen hátrányokkal járhat, arra nem pazarolt helyet a terjedelmes olvasmányban, így kollégái, akik felbuzdulnak felhívásán, nincsenek minden információ birtokában ahhoz, hogy jól döntsenek.

Nagyjából helyesen írja le, hogy hogyan működik a HUNGART, s a tömeges felhasználások esetén milyen előnyökkel jár a közös jogkezelés. Nem kell egy-egy kiadvány esetében számos alkotót külön-külön megkeresnie a kiadónak, egy helyen, egy kézből tudja megszerezni a jogokat, egy olyan díjszabás árai alapján, melyet az alkotók – köztük a fotósok – állítottak össze a HUNGART működésének megkezdésekor, s az évek során ez finomodott, s az inflációval növekedtek a díjtételek. A díjtételeink összehasonlítása a – ma már nem létező – MÚOSZ honortáblával nem túl szerencsés, ugyanis az (ha jól tudjuk) az elsődleges felhasználás díjait tartalmazta, a mi díjszabásunk a másodlagos felhasználásokét. Összehasonlításként: a művészi fényképek felhasználási szerződéseiről rendelkező 8/1970. (VI.24.) MM rendelet, amely 1999. szeptember 1-én került hatályon kívül, de a gyakorlatban még ma is él, a második felhasználás esetén az eredeti 100% jogdíj 40%-át rendelte kifizetni, a további felhasználok esetén pedig 20-20%-ot.

Az elkerülte a figyelmét, hogy számos olyan felhasználási eset van, amikor a HUNGART-nak meg kell keresnie az alkotót, vagy jogutódát (együtt: a jogosultat), mielőtt engedélyt ad a felhasználásra, s ha a jogosult nem járul hozzá, akkor a HUNGART-nak sem áll jogában jogosítást adni. Csak néhány ilyen felhasználási mód: reklám célú felhasználás, politikai, vallási célú, tartalmú felhasználások, plakát, naptár, képeslap, nyomat, csak egy alkotó által illusztrált teljes mű (monográfia, katalógus, portréfilm), borító, kiállítás. Mindez szerepel a HUNGART éves díjszabásai első oldalán! Ha mindezt átnézte volna, akkor a tájékoztatásában nem szerepelne a „titeket az egyeztetésből teljesen kihagyva” kitétel. A HUNGART „megkérdezés nélkül” csak az egyszerű, személyhez fűződő jogokat nem érintő esetekben jár el, például egy tömegesen illusztrált tankönyvben megjelenő 1/8-os fotó, egy újság-, vagy folyóirat cikk illusztrációjaként megjelenő, nem borítón szereplő kép esetében. Azt is hozzá kell tenni, hogy a kiadók valóban szeretik a kényelmet, s ha a HUNGART-ból kilépett művész munkái is szerepelnek a megjelentetendő művek listáján (s mi ezért természetesen nem adunk engedélyt a megjelentetésre), az ő munkái megjelentetésétől a kiadó sok esetben „eltekint”, nem fogja keresni és külön egyezkedni vele.

A kilépés hátrányai közt nem csak a blogban is leírt „váratlan pénz áll a házhoz” esetének megszűnése, vagy a saját engedélyezéssel járó feladatok szerepelnek, hanem az is, hogy olyan jogdíjakból, amelyek kötelezően közös jogkezelésben vannak (ilyen a reprográfiai jogdíj, az üres hordozók utáni jogdíj, vagy a kábel-TV jogdíj) a kilépett alkotók nem fognak részesülni. Ez azért van így, mert a fénymásolásokat ellentételező reprográfiai jogdíj (amelyet a fénymásoló üzletek és az ilyen eszközöket forgalmazók fizetnek) részben a reprodukálások adatai alapján kerülnek felosztásra, a másik két kötelezően közös jogkezelésben lévő jogdíj pedig a sugárzási jogdíjak (TV műsorok utáni befizetések) szerint kerülnek a jogosultakhoz. Tehát aki kilép, nincs ilyen bevétele, azoknak nem tudunk „ráosztani” a jogdíjbevételükre, pedig ezek az összegek sokszor meghaladják az eredeti jogdíjak mértékét.

A cikk szerint kicsit úgy tűnik, hogy a HUNGART egy titokzatos szervezet (bár azt megállapítja helyesen Völgyi úr, hogy a hatályos törvényeknek megfelelően működünk – s hozzátesszük még, hogy a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala szigorú ellenőrzése mellett, az egyesületi törvénynek megfelelően a művészekből álló elnökség és felügyelőbizottság kontrolja alatt), bár az a cikkből is kiderül, hogy a honlapunk (www.hungart.org) nagyon sok információt tartalmaz, többek között az átláthatósági jelentésünket is, ami minden létező adatunkra kiterjed.

A HUNGART titokzatosságának eloszlatására azért tájékoztatni szeretnénk Önt és a fotóstársadalom tagjait is, hogy a közös jogkezelés elég régi – 170 éves – intézmény, a fejlettebb világ minden országában vannak ilyen szervezetek, így a HUNGART is kölcsönös képviseleti szerződések révén kapcsolatban áll Európa szinte minden országával, az Amerikai Egyesült Államokkal, Ausztráliával, de számos dél-amerikai országgal is (lsd. itt is a honlapunkat). Nem valószínű, hogy a százezeres nagyságrendben közös jogkezelő szervezetek által képviselt alkotóművészek (zeneszerzők, szövegírók, filmalkotók, képző-, ipar- és fotóművészek) ilyen sok éve tévedésben vannak saját érdeküket illetően, és Völgyi úr felhívására vártak, hogy a jövőben jobban tudjanak dönteni, megvédhessék jogaikat a jogvédőktől. E kölcsönös képviseleti szerződések révén az elmúlt években igen szép összegeket szedtünk be külföldi felhasználások után, s fizettük ki azokat a jogosultaknak (a kilépők után ezt természetesen nem tudjuk megtenni).

Néhány szó a jogdíjfizetéseket kísérő tájékoztatásról és jogosultkeresésről. Minden kifizetés alkalmával tájékoztatjuk a címzettet, hogy ki, mit, mikor és mennyiért használt fel egy-egy képet, az összegből mit vontunk le (a kezelési költségünkön túl a közterheket). Akit nem érdekel, az persze magánügy, nem kell elolvasni, de mi szolgáltatjuk az adatokat. A jogosultkeresés pedig azt mutatja, hogy a HUNGART nem pénzgyűjtő szervezet (Völgyi úr szerint „sok kicsi sokra megy”), mint egyesület saját javára „nem gyűjt” pénzt. Amit nem tudunk kifizetni 3 éven belül, annak 90%-át be kell fizetnünk a Nemzeti Kulturális Alapba, s ők osztják fel a területünk támogatására (tehát ez is az alkotóművészeket szolgálja). Völgyi úr azt is megjegyzi, hogy a 3 év alatt befektetjük ezt a pénzt, és szervezet működésére fordítható nyereséget képezünk belőle. Bár igaza lenne, de aki kicsit is ismeri a jelenlegi helyzetet, az tudja, hogy állampapírt alig lehet venni egyesületnek (másba nem fektethetünk), s annak is alig van kamata, így a működési költségeinket ez alig segíti.

A jogosultkereső listánk időről-időre változik, mert szerencsére sok alkotót megtalálunk, persze nem mindenkit, s kerülnek rá újabb nevek. A keresett személyek közül nagyon sokan elhunytak, sokszor évtizedekkel ezelőtt, ugyanis a szerzői jogvédelem időtartama az alkotó halálát követő évtől számított 70 év. A kortársak közül sok olyan személyt is keresünk, akihez ugyan van valami elérhetőségünk, de a kifizetéshez szükséges dokumentumok nem jutnak vissza hozzánk. Ez utóbbi kategóriában keresettek „rontják” a számainkat, így a megítélésünket is, talán az Ön észrevétele alapján el is kellene távolítanunk e neveket.

Az engedély nélküli felhasználások valóban nagy gondot jelentenek, s a HUNGART lehetőségei, apparátusa valóban nem elég ennek teljes körű felszámolására. Ennek ellenére sokat tudtunk tenni az elmúlt évek során, jó kapcsolatot építettünk ki a múzeumokkal, mint egyik jelentős szegmensével a felhasználóknak, a művészeti folyóiratokat is igyekszünk jogkövető magatartásra szorítani, a galériások világában pedig gyakran peres úton hajtjuk be a jogdíjakat.

Az internet azonban valóban az a terület, ahol a legnehezebb eredményt elérni, annak mérete, gyors változásai valóban más eszközt kívánnak, mint a hagyományos ellenőrzések.
E körben azonban nem érezzük magunkat hibásnak, mert az Európai Unió is jelenleg dolgozik intenzíven a szerzői jogi szabályozás felülvizsgálatán, annak érdekében, hogy a szerzők minden esetben, így az internetes felhasználások után is tisztességes díjazásban részesüljenek. A szerzői jogi reform elsősorban arra koncentrál, miként lehet az internetes forgalom túlnyomó többségét ellenőrző platform-szolgáltatókat (pl. Facebook, YouTube) rábírni a szerzői jogok betartására, ezek ugyanis úgy tesznek szert hatalmas bevételre, hogy az alkotóknak ebből nem, vagy aránytalanul kevés jogdíjat fizetnek, miközben népszerűségük nem kis részben mások alkotásainak felhasználásán nyugszik. A szerzői jogi reform előkészítő dokumentumai alapján nyilvánvaló, hogy a rendszer alapjául olyan referencia-adatbázisok fognak szolgálni, amely az alkotók és az alkotások adatait tartalmazza, ilyen adatbázist azonban csak a jogosultak (alkotók) összefogásával lehet létrehozni. A közös jogkezelés pedig az alkotói összefogás legrégibb módja.

Bizonyos szempontból azonban hálásak vagyunk Völgyi úrnak a blogért, mert felhívta arra a figyelmünket, hogy nem elég a saját honlapunkon hozni az információkat, sokkal szélesebb körben kell ismertetni a HUNGART működését, s így nem kerülhetne sor egy ilyen megtévesztő, az alkotóművészeknek kárt okozó „felvilágosításra”. Ezt fogjuk tenni. Természetesen aki mindezzel együtt ki akar lépni a nem kötelezően közös jogkezelésből, az ezt megteheti a Völgyi úr által részletesen ismertetett módokon.

 

A fotóstársadalom néhány képviselője:

 

Chochol Károly, a HUNGART alelnöke

Módos Gábor, a HUNGART elnökségi tagja

Herbst Rudolf, a HUNGART FB tagja

Eifert János, a HUNGART tagja, küldött

Hupján Attila, a MAOE (329 fős) Fotóművészeti Tagozata Vezetőségének elnöke