Borza Teréz

Szeifert Judit:

Borza Teréz (1953) organikus formákból készülő porcelán és papír művei által a lét egymásra épülő, egymást követő, illetve felváltó állapotainak, az emberi lélek változás-fázisainak fogalmai válnak plasztikai valósággá. Borza Teréz a térrel, a térben és annak spirituális és ökológiai kitágításán keresztül alkot. Plasztikai művei nemcsak átlépik a határokat képző- és iparművészet között, de ledöntenek minden válaszfalat a porcelánművészet és a szobrászat között is.