Verebes György

Rudolf Anica:

Verebes György (1965) festészetének középpontjában az ember áll, de nemcsak mint figura, hanem mint filozófiai és egzisztenciális jelenség. Gondolkodásának egyik sarokpontja az alany-akció-tárgy kapcsolat, amely a festészetre vetítve abban nyilvánul meg, hogy amikor a festő fest, a festés a saját önazonosságává válik, vagyis abban az intenzív jelenlétben, amelyben művei megszületnek, nem lehet elválasztani a cselekvőt, a cselekvést és a létrejövő művet, vagyis a cselevés tárgyát. Ebben a kegyelmi állapotban valósulhat meg, hogy a kép elkezdi festeni önmagát.